5.hét

Szépen erősödnek a tesztek – de még mindig nem ugyanolyan erős a tesztcsík, mint a kontroll. Állítólag ez nem számít. De mi van, ha …

Anyunak elújságoltam a hírt, nem bírtam magammal annak ellenére, hogy Bí szerint még nagyon nem kéne… ő is micsoda pesszimista! Anyu viszont örült, ez jó. Nem ugrott ki a bőréből, eléggé megdöbbent, de nem is akadt ki. Furcsamód félek a reakcióktól, mert tudom, mire számíthatok a családomtól. Pedig 24 éves leszek nemsokára, szép lakásban élünk, van autónk, munkánk, jól élünk, felelősségteljesek agyunk. Hiába, mivel én vagyok a “legkisebb” a családban, engem mindig kislánynak tekintenek. Sebaj, majd meglátják, milyen jól megleszünk mi hármasban 🙂

Aggódom a babánkért, nem sikerül elhinnem, hogy van, lesz, marad. Nem merem beleélni magam igazán… Kicsit lazábban kéne vennem a dolgokat, mert így rövid úton bedilizek. 
Dokihoz 17.-én megyünk, addigra remélhetőleg biztosan megállapítható lesz a terhesség. Addig meg lerágom a körmeimet. 

Ma tudtam meg, hogy egy barátnőm már 12 hetes terhes. Írtam is neki gratulációt, kérdezősködtem, milyen, mit érez, mi van vele. Azt mondta, ötödik hét óta rókázik, de mennyire megéri. Persze, megéri, nincs kétség, ez hozzá tartozik. Ettől függetlenül én eléggé be vagyok tojva ettől. Volt már pár hányós vírusom, egyszer majdnem ki is száradtam, kórházba kerültem a rengeteg hányás miatt, ezért különösen rettegek tőle, mondhatni fóbiás lettem. Én egyelőre nem érzek semmit. A tegnapi főzésnél már furcsán nem esett jól a szag, de rosszul nem lettem tőle. De jó lenne megúszni néhány rosszabb nappal…