Nem is mi lennénk,

ha nem indul katasztrofálisan az évünk. Nem, nem rinya, tényleg oltári pechesek vagyunk. Általában is, de most különösen utolért minket az áradat…

A rosszulléteim nemhogy elmúltak volna, felerősödtek. 
Előfordult, hogy egy nap 7x jött Vuk. Azt hittem, nem élem túl. Egyre csak Doki szavai jártak a fejemben, mikor felhívta rá a figyelmem, ha eldurvul a helyzet, irány a kórház. 

Bí már hónap végén panaszkodott, hogy fáj a torka, nem érzi magát fényesen, de ez ebben a zimankóban cseppet sem meglepő. Mézes tea, strepsils, pihi, aztán majd helyre jön. 
Nem jött.
Egy este felszökött a láza, ami nála szokatlan. Tudtuk, hogy itt valami durvább van egyszerű meghűlésnél, ami para, mert mi van, ha elkapom. Természetesen hétvége. Mindegy, majd hétfőn doki.
Elkaptam.
Meglátogattuk a háziorvost, aki Norbinak antibiotikumot írt rám való tekintettel, nekem pedig Algopyrinen kívül csak homeopátiás szereket szabad. Doktornő megnyugtatott, hogy a babát nem fenyegeti veszély, aggodalomra semmi ok.
Hát én azért aggódtam, na.
Szerencsére két nap múlva kutya bajom sem volt, természetesen az okádást (elnézést!) leszámítva. Bí viszont csak nem javult, sőt, a láza egyre csak magasabbra szökött, 39 fölött járt, mikor már a lázcsillapító is hiábavaló volt, beültettem szegényt egy hűtőfürdőbe. Utólag visszagondolva mókás lehetett, ahogy a kádban vacogó uram és a klozet között rohangálok, mint a mérgezett egér. Még jó, hogy külön helyiségben vannak. 
Azon gondolkodtam, hogy vajon elintézhetjük-e, hogy egy kórházban kezeljenek minket? Mert számomra nem volt kérdés, hogy ennek mi lesz a vége… 
Mivel a hűtőfürdő hatott, én pedig aznap már nem raktam ki többet, ezért úgy döntöttem, inkább a házidokihoz küldöm vissza Bí-t, majd ő megmondja, mi legyen. 
Kiderült, hogy szegénykémnek durva tüdőgyulladása van, amire az a fajta antibiotikum, amit kapott, nem hat, ezért erősödtek a tünetei. Nagyon szép. De legalább kórházba végül nem kell mennie, remélhetőleg én is megúszom.

Végül két hetet töltött itthon szegény Bí, de még ezután sem nyilvánították egészségesnek, csak tünetmentes volt, így a munkába már visszamehetett. A tüdőgondozóban újabb adag antibiotikumot kapott, remélhetőleg ez már véglegesen meggyógyítja őt.
Én is megúsztam a kórházat, enyhültek a rosszullétek, talán a betegség tett rá, hogy ennyire eldurvult a helyzet. 

Ennél – remélem – már csak jobb lehet.