A zanya

Én, a császáros, szoptatni nem tudó szaranya.

Eljutottam oda, ahova oly sok édesanya velem együtt. Összezuhantam. Non-stop ciciztetés, átszoptatott éjszakák, rántott leves literszám, alkoholmentes sör hektoliterszám, szoptatós tea és társai, szaporító fejés és masszírozás, meleg vizes borogatás, hiába. Éreztem, hogy eljött a tűréshatárom legvége. Nem megy, elfáradtam. A szoptatásért folytatott küzdelmem során elfelejtettem élvezni az anyaságot, gyönyörködni a babámban, szeretni az új élethelyzetet…. Tovább »

Kórház – a pokol egyik bugyra

A hat órás fekvés utáni első felkelés pokolian fájdalmas volt, de viszonylag ügyesen lábra álltam, attól fogva pedig minden lépéssel egyre könnyebbé vált az élet. Ugyanakkor arra nem gondoltam, hogy miután felkeltem és 1 méter/óra sebességgel átcsoszogtam az ágyamhoz, többet nem látom a nővérkét, se senkit. Még annyi instrukciót kaptam, hogy a folyosó végén megtalálom a… Tovább »

Szülünk

Mivel Pöttyünk ezidáig sem gondolta meg magát, a mai napra lett kitűzve az indítás.  Hajnalban becaplattunk a kórházba. Mondanom se kell, egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel… A szülésznőm a 12 órás műszakja után is hihetetlenül energikusan, vigyorgósan fogadott, mint mindig. (Hogy a fenébe csinálja…?)Megkaptam az egyik fullextrás szülőszobát, felkaptam magamra a csinos kis kórházi hálóinget,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!