A zanya

Én, a császáros, szoptatni nem tudó szaranya.

Eljutottam oda, ahova oly sok édesanya velem együtt. Összezuhantam. Non-stop ciciztetés, átszoptatott éjszakák, rántott leves literszám, alkoholmentes sör hektoliterszám, szoptatós tea és társai, szaporító fejés és masszírozás, meleg vizes borogatás, hiába. Éreztem, hogy eljött a tűréshatárom legvége. Nem megy, elfáradtam. A szoptatásért folytatott küzdelmem során elfelejtettem élvezni az anyaságot, gyönyörködni a babámban, szeretni az új élethelyzetet…. Tovább »

Végre itthon… borzalmak.

Végre itthon vagyunk, most már minden rendben lesz. Gondoltam én.Rosszul gondoltam. Pénteken, mikor hazaértünk, rögtön hívtam is a védőnőt. Ő kért erre, mert azt mondta, kijön megnézni minket. Szupijó lesz – gondoltam -, mert majd ő segít a szoptatásban. Nem jött. Közölte ugyanis, hogy neki rengeteg a dolga, nagyon el van úszva, és már délután van, és… Tovább »

Kórház – a pokol egyik bugyra

A hat órás fekvés utáni első felkelés pokolian fájdalmas volt, de viszonylag ügyesen lábra álltam, attól fogva pedig minden lépéssel egyre könnyebbé vált az élet. Ugyanakkor arra nem gondoltam, hogy miután felkeltem és 1 méter/óra sebességgel átcsoszogtam az ágyamhoz, többet nem látom a nővérkét, se senkit. Még annyi instrukciót kaptam, hogy a folyosó végén megtalálom a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!