A karácsony egész jól telt. A rosszullétem ugyan maradt, de a rókák száma jelentősen csökkent, a karácsonyi menüből magamhoz vettem fél tányér levest és néhány falat húst anélkül, hogy visszaköszönt volna. Anyósnál töltöttünk pár napot vidéken, teljesen rókamentes napok voltak. Talán a jó vidéki levegő segített. Határozottan jobban vagyok. Érzem a javuló tendenciát. Áldásos tizenkettedik hét!
Jövőre ilyenkor már öt hónapos lesz kicsipötty 🙂
Ma voltunk a 12. heti ultrahangvizsgálaton. Az első nagy bekukkantás 🙂
Doki sajnos nem csinál ilyet, így végül SZTK-s körülmények közé kényszerültem – némi protekcióval.
A vizsgálatot végző orvost marhára nem hatotta meg a protekcióm, meglehetősen mufurc volt. Vagy fene tudja, lehet, hogy nála ilyen, mikor a jobbik arcát mutatja…
Méricskélt, aztán fél percre odafordította felém a képernyőt, hogy én is lássak valamit. Marhára zavart, hogy nem úgy volt, mint Dokinál, hogy végig tudtam gyönyörködni a picimben. Mindenesetre azt meg tudtam állapítani ilyen rövid idő alatt is, hogy nagyon szép kis formás, megvan mindene, az orvos szerint pedig egészséges, úgyhogy minden a legnagyobb rendben. Nem bírtam magammal, rákérdeztem, nincs-e valami tippje a doktor úrnak a kicsi nemét illetően. Hát szó szerint magamra haragítottam ezzel. Egy határozott “Nem.” kijelentéssel le is zárta a beszélgetést, kikapcsolta a gépet és közölte, hogy öltözhetek. Kérdőn néztem az asszisztens hölgyre, aki egyébként nagyon kedves volt. Láttam a tekintetében az együttérzést, próbálta oldani a feszültséget némi kérdezősködéssel arról, mi a megérzésem. Határozottan fiút érzek, bár rengeteget vagyok rosszul, ez pedig állítólag lányra utalhat. A hölgy biztat, higgyek a megérzéseimnek, neki is bejött. Mosolygok. Fiam lesz. Bár lányt akartunk, de nem számít.
Az orvos még tett néhány goromba megjegyzést, de nem figyeltem rá. Nem érdekel, mit morog, én örülök, bárhogy is lesz. Tényleg csak az a fontos, hogy minden rendben legyen.
Kaptunk egy képet is, de csak kint néztem meg a folyosón Bí-vel. Az én formás babámról olyan képet nyomtatott ez a morgolódós doki, hogy úgy néz ki rajta, mint egy marlakó.
Mindegy, nekünk így is szép 🙂
CRL: 54 mm
NT 1,4 mm