A zanya

Végre itthon vagyunk, most már minden rendben lesz. Gondoltam én.Rosszul gondoltam. Pénteken, mikor hazaértünk, rögtön hívtam is a védőnőt. Ő kért erre, mert azt mondta, kijön megnézni minket. Szupijó lesz – gondoltam -, mert majd ő segít a szoptatásban. Nem jött. Közölte ugyanis, hogy neki rengeteg a dolga, nagyon el van úszva, és már délután van, és… Tovább »

A kórházi kivizsgálás utáni héten újra ellátogattam az sztk-s terhesgondozásra gondolván, hogy mivel egészségesnek nyilvánítottak, minden visszaáll a normál kerékvágásba. De nem. A szokásos ctg, méricskélés után ismét azzal a “kedves” doktornővel találtam szembe magam, aki beutalt a kórházba. Az első kérdése az volt, hogy magát meg hogyhogy kiengedték? Elmagyaráztam, hogy a kivizsgálás során mindent… Tovább »

A rendelőből hazafelé üvöltve bőgtem a kocsiban, hogy haldoklunk, és koraszülött lesz a baba, meg  beteg, én meg tutira belehalok a szülésbe, és különben is, én nem akarok császármetszést, én természetes úton szeretném világra hozni a kislányom!!! Gyorsan felhívtam a szülésznőt, próbáltam két hüppögés között viszonylag értelmesen összefoglalni a helyzetet. Szerinte is hülyék ezek, de… Tovább »

Folytatódik az SZTK-s rémálom.  Az elmúlt hetekben szorgosan jártam a rendelőintézetbe ctg-re, aztán ujj-tördelve kértem elnézést a doktor úrtól, amiért már megint elrontottam valamit. A legutóbb például azt, hogy nem volt flowmetriám. GDM-es vagyok, és nem volt meg egy létfontosságú vizsgálat. Nyilván miattam. Nekem kellett volna tudni, hogy erre el kellett volna már mennem. Véletlenül sem… Tovább »

Na szóval. Nálam óriási káosz alakult ki a terhesgondozás során.  Ugyebár Dokihoz magánba jártam, mivel ő nem csinál genetikai ultrahangokat, így azokat külön intéztem. A 12.hetit SZTK-ban megcsinálták, a 18.heti már kórházban volt. A vérvételeket szintén SZTK-ban letudtam. Emellett eljártam a védőnőhöz méricskélésre, ezen kívül más nemigen történt. Nekem SENKI egy szóval nem mondta, hogy ez… Tovább »

Ismét ellátogattunk a G1 intézetbe megkukkantani Pöttyöt. Pötty már nem pötty. 😉 30 hetes, 1550 gramm, szép formás gyönyörűség.Eléggé tiltakozott, békességre vágyott, így fogta magát, befordult és elaludt. Kaptam szőlőcukrot, hideg vizet, és néhány perc lépcsőzésre küldtek. Szerencsére ez hatott, szegény picurim magához tért, és szerepelt a kedvünkért egy kicsit. Most is minden ugyanolyan szuper volt, mint… Tovább »

Ma újra jelenésünk volt Dokinál. Izgatottan vártam ezt a napot, tudtam, hogy ekkorra már túl leszek a rosszulléteken (na jó, reméltem… így is lett!), jöhet a szüléspara 😉 Alig vártam, hogy alaposan átbeszéljük Dokival, mi fog történni, milyen lehetőségeim vannak, mi a kórházi protokoll. Összeírtam félmillió kérdést egy A4-es lapra, hogy még véletlenül se maradjon… Tovább »

Tuti biztos volt, hogy én minél hamarabb gyönyörködni szeretnék picipöttyben jó hosszasan, alaposan szemügyre akarom venni, látni szeretném a vonásait és bőgni az örömtől. Rám jellemző módon hosszas kutatómunka előzte meg az egész hercehurcát. Hova menjünk, mikor, hánykor, hogyan, s a többi.  Már ott elakadtam, hogy mikor. Nyilvánvalóan türelmetlen vagyok, de annyit olvastam arról, mennyire… Tovább »

Végre eljött ez a nap is, a nagy genetikai ultrahang. Nagyon rosszul keltem. Alig aludtam az éjjel, ismét rajtam volt a csillapíthatatlan hányinger. Kicsit éhes voltam, így megkértem Bí-t, hogy minél előbb vegyük bolt felé az irányt, mert talán jobb lesz, ha eszem pár falatot. Vettem két csokis párnát (khm… megint a szénhidrát), jól is esett,… Tovább »

A karácsony egész jól telt. A rosszullétem ugyan maradt, de a rókák száma jelentősen csökkent, a karácsonyi menüből magamhoz vettem fél tányér levest és néhány falat húst anélkül, hogy visszaköszönt volna. Anyósnál töltöttünk pár napot vidéken, teljesen rókamentes napok voltak. Talán a jó vidéki levegő segített. Határozottan jobban vagyok. Érzem a javuló tendenciát. Áldásos tizenkettedik… Tovább »