Na szóval. Nálam óriási káosz alakult ki a terhesgondozás során.
Ugyebár Dokihoz magánba jártam, mivel ő nem csinál genetikai ultrahangokat, így azokat külön intéztem. A 12.hetit SZTK-ban megcsinálták, a 18.heti már kórházban volt. A vérvételeket szintén SZTK-ban letudtam. Emellett eljártam a védőnőhöz méricskélésre, ezen kívül más nemigen történt.
Nekem SENKI egy szóval nem mondta, hogy ez így ne lenne elég. Persze, az feltűnt, hogy a kiskönyvemben a vizeletvizsgálatot a védőnő kitölti anélkül, hogy egyébként megvizsgálta volna, de gondoltam a vérvételkor letesztelt vizeletminta alapján tölti ki a könyvet.
Nyilván némiképp borult a dolog, mikor Doki úgymond “elküldött”, mert úgy gondolta, ne hagyjak nála egy kisebb vagyont, mikor nem is nála szülök. Jó, ez jogos, meg kedves, de még mindig nem értem, miért nem világosított fel, hogy ebben az esetben mi a további teendőm.
Olvastam, hogy a szülésznők is végezhetnek terhesgondozást, így gondoltam, majd ő lezavarja nekem a továbbiakat. Hát nem. Egyrészt ő nem vállal ilyesmit, másrészt a diabétesz miatt ő egymaga már nem is gondozhatna, mert komplikált esetnek számítok. Éljen.
Fogtam magam, besétáltam az SZTK-ba (megjegyezném emlékeztetőül: protekciós vagyok ott – elvileg), bementem egy nőgyógyászhoz, és megkértem, hogy miután már hetek óta senki nem kukkantott be a lábam közé, tegye már meg (Jó, nem így, de érted..) . Közölte, hogy ez nem így megy, mit képzelek, ez nem terhesgondozás. Nézek hülyén.
– Maga nőgyógyász?
– Igen.
– Egyébként végez terhesgondozást?
– Igen.
– Akkor megvizsgálna, legyen kedves!?
– Nem. Egyébként sem ide tartozik körzetileg, de ha már itt van, menjen le a terhesgondozóba, de nem fognak örülni.
Lehet, hogy elő kellett volna kapnom a pénztárcám? Nem az a baj, hogy figyelmeztet, hogy nem jó helyen járok, hanem a hogyan. Mindegy, kapja be.
Felhívom az intézmény igazgatóját (általa a protekcióm), megkérdem, hova is kell mennem. Nem értette, hogy miért nem lettem megvizsgálva. Mindegy, jövő hétre kaptam időpontot a terhesgondozóba.
Másnap csörög a telefonom, a rendelőből hívnak, hogy volt-e már CTG-m. Öööö.. nem. De úgy tudtam, hogy ezt majd az utolsó egynéhány hétben végzik. Nem, ezt már most kell. Jó, akkor menjek oda előbb a terhesgondozóba.
Eljött a nap, elmentem a megbeszélt időpontra, sehol senki. Valószínűleg én voltam a hülye, mert egy órával előbb odaértem, mivel “menjek korábban” …
Bementem, rámrakták a tappancsokat, mondták, mit hogy kell, én meg szépen ültem és nyomkodtam a gombot, meg örömködtem, hogy milyen szépen zakatol az a pici szívecske. Védőnéni odalép hozzám, s tágra nyílt szemekkel kérdi, hogy mit keresek én itt 33 hetesen ctg-n?
Basszus, ég az arcom. Nem tudom, felelem, azt mondták, jönnöm kell. Ki mondta? Hát nem tudom, felhívtak.
Védőnő eltűnik, szégyenkezem, tök hülyén érzem magam.
CTG után méricskélés, pisivizsgálat, kiskönyv-töltögetés. Védőnéni rám néz:
– miért nem mondta, hogy GDM-es?
– Ööö… kellett volna mondanom?
– Hát akkor ezért kellett ctg-re jönnie!
Jól van, akkor ezért jöttem. Fene egye meg, nem tudtam. Úgy érzem magam, mint egy kisiskolás, aki nem készült. ‘Ülj le Fiam, egyes’
– A Doktor úrhoz is bemegy, ugye? – jön az újabb kérdés. Megint égek. Milyen doki, hova, mikor?
Látva a szerencsétlen pofámat, csak közölte, hogy üljek ki, aztán ha megjött az orvos, én leszek az első, menjek be.
Mondanom se kell, előttem jó sokan bementek, mert ahogy nyílt az ajtó, úgy berohantak, mint akit ágyúból lőttek ki.
Mire végre bejutottam, már olyan ideges voltam, hogy azt hittem, felrobban az agyam.
A doki odabent folytatta az alázást.
– Miért van itt?
Elmagyaráztam.
– Ja, értem. Hova járt eddig terhesgondozásra?
Elmagyaráztam.
– Szóval nem járt terhesgondozásra.
Tessék? Én nem ezt mondtam…
– Elég sok a betegünk, majdnem elküldtem önt, de jó, a protekció az más. /Erőltetett vigyor/
– Hol a legutóbbi vérvétel? Hol a az UH lelet? Mikor nézték utoljára a méhszáját? Hogyhogy 10 hete??? Hogyhogy nincs normális UH lelet? Nem, a 4d nem normális. Hogyhogy öt hete nem vettek vért? Hogyhogy nem nézik hetente a vizeletet? Hogyhogy nem volt 24 órás vizeletgyűjtés? Hogyhogy nem méri napi 6x a cukrát?
Nehéz volt visszatartani, hogy ne bőgjek. Legszívesebben zokogva kértem volna bocsánatot a doktor úrtól, amiért nem végeztem elég kielégítően a terhesgondozásomat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: