A zanya

Mivel Pöttyünk ezidáig sem gondolta meg magát, a mai napra lett kitűzve az indítás.  Hajnalban becaplattunk a kórházba. Mondanom se kell, egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel… A szülésznőm a 12 órás műszakja után is hihetetlenül energikusan, vigyorgósan fogadott, mint mindig. (Hogy a fenébe csinálja…?)Megkaptam az egyik fullextrás szülőszobát, felkaptam magamra a csinos kis kórházi hálóinget,… Tovább »

A kórházi kivizsgálás utáni héten újra ellátogattam az sztk-s terhesgondozásra gondolván, hogy mivel egészségesnek nyilvánítottak, minden visszaáll a normál kerékvágásba. De nem. A szokásos ctg, méricskélés után ismét azzal a “kedves” doktornővel találtam szembe magam, aki beutalt a kórházba. Az első kérdése az volt, hogy magát meg hogyhogy kiengedték? Elmagyaráztam, hogy a kivizsgálás során mindent… Tovább »

A rendelőből hazafelé üvöltve bőgtem a kocsiban, hogy haldoklunk, és koraszülött lesz a baba, meg  beteg, én meg tutira belehalok a szülésbe, és különben is, én nem akarok császármetszést, én természetes úton szeretném világra hozni a kislányom!!! Gyorsan felhívtam a szülésznőt, próbáltam két hüppögés között viszonylag értelmesen összefoglalni a helyzetet. Szerinte is hülyék ezek, de… Tovább »

Folytatódik az SZTK-s rémálom.  Az elmúlt hetekben szorgosan jártam a rendelőintézetbe ctg-re, aztán ujj-tördelve kértem elnézést a doktor úrtól, amiért már megint elrontottam valamit. A legutóbb például azt, hogy nem volt flowmetriám. GDM-es vagyok, és nem volt meg egy létfontosságú vizsgálat. Nyilván miattam. Nekem kellett volna tudni, hogy erre el kellett volna már mennem. Véletlenül sem… Tovább »

Na szóval. Nálam óriási káosz alakult ki a terhesgondozás során.  Ugyebár Dokihoz magánba jártam, mivel ő nem csinál genetikai ultrahangokat, így azokat külön intéztem. A 12.hetit SZTK-ban megcsinálták, a 18.heti már kórházban volt. A vérvételeket szintén SZTK-ban letudtam. Emellett eljártam a védőnőhöz méricskélésre, ezen kívül más nemigen történt. Nekem SENKI egy szóval nem mondta, hogy ez… Tovább »

Ismét ellátogattunk a G1 intézetbe megkukkantani Pöttyöt. Pötty már nem pötty. 😉 30 hetes, 1550 gramm, szép formás gyönyörűség.Eléggé tiltakozott, békességre vágyott, így fogta magát, befordult és elaludt. Kaptam szőlőcukrot, hideg vizet, és néhány perc lépcsőzésre küldtek. Szerencsére ez hatott, szegény picurim magához tért, és szerepelt a kedvünkért egy kicsit. Most is minden ugyanolyan szuper volt, mint… Tovább »

Miután Doki nyaralása miatt változott a szülési terv, új megoldás után kellett néznem. Megkaptam egy állítólag baromi jófej és baromi ügyes szülésznő telefonszámát. Jó sokáig halogattam, hogy felhívjam, mert … nem tudom, miért. Szerintem kicsit megpróbáltam kizárni a fejemből a tényt, hogy itt bizony nincs mese, ebből szülés lesz… Nem szeretek róla beszélni, nem akarok rá… Tovább »

Megvolt a rettegett cukorterheléses vérvétel. Bár már egy jó ideje nem hánytam, az a cukros lötyi annyira nem jött be a gyomromnak. Végül sikerült bent tartani, de a kétórás várakozást a kocsi hátsó ülésén elterülve töltöttem nyávogva, hogy menjünk már haza, álmos vagyok, éhes, és különbenis. Szóval nem volt valami jó élmény … A tűfóbiám (mert… Tovább »

Ma újra jelenésünk volt Dokinál. Izgatottan vártam ezt a napot, tudtam, hogy ekkorra már túl leszek a rosszulléteken (na jó, reméltem… így is lett!), jöhet a szüléspara 😉 Alig vártam, hogy alaposan átbeszéljük Dokival, mi fog történni, milyen lehetőségeim vannak, mi a kórházi protokoll. Összeírtam félmillió kérdést egy A4-es lapra, hogy még véletlenül se maradjon… Tovább »

Tuti biztos volt, hogy én minél hamarabb gyönyörködni szeretnék picipöttyben jó hosszasan, alaposan szemügyre akarom venni, látni szeretném a vonásait és bőgni az örömtől. Rám jellemző módon hosszas kutatómunka előzte meg az egész hercehurcát. Hova menjünk, mikor, hánykor, hogyan, s a többi.  Már ott elakadtam, hogy mikor. Nyilvánvalóan türelmetlen vagyok, de annyit olvastam arról, mennyire… Tovább »