A zanya

Megvolt a rettegett cukorterheléses vérvétel. Bár már egy jó ideje nem hánytam, az a cukros lötyi annyira nem jött be a gyomromnak. Végül sikerült bent tartani, de a kétórás várakozást a kocsi hátsó ülésén elterülve töltöttem nyávogva, hogy menjünk már haza, álmos vagyok, éhes, és különbenis. Szóval nem volt valami jó élmény … A tűfóbiám (mert… Tovább »

Ma újra jelenésünk volt Dokinál. Izgatottan vártam ezt a napot, tudtam, hogy ekkorra már túl leszek a rosszulléteken (na jó, reméltem… így is lett!), jöhet a szüléspara 😉 Alig vártam, hogy alaposan átbeszéljük Dokival, mi fog történni, milyen lehetőségeim vannak, mi a kórházi protokoll. Összeírtam félmillió kérdést egy A4-es lapra, hogy még véletlenül se maradjon… Tovább »

Tuti biztos volt, hogy én minél hamarabb gyönyörködni szeretnék picipöttyben jó hosszasan, alaposan szemügyre akarom venni, látni szeretném a vonásait és bőgni az örömtől. Rám jellemző módon hosszas kutatómunka előzte meg az egész hercehurcát. Hova menjünk, mikor, hánykor, hogyan, s a többi.  Már ott elakadtam, hogy mikor. Nyilvánvalóan türelmetlen vagyok, de annyit olvastam arról, mennyire… Tovább »

Védőnőnél jártam,mérlegre is álltam,nem akartam elhinni,hogy tudtam ennyit hízni… Újabb plusz 5!!!! kg.  Doki ki fog nyírni.... Tovább »

Végre eljött ez a nap is, a nagy genetikai ultrahang. Nagyon rosszul keltem. Alig aludtam az éjjel, ismét rajtam volt a csillapíthatatlan hányinger. Kicsit éhes voltam, így megkértem Bí-t, hogy minél előbb vegyük bolt felé az irányt, mert talán jobb lesz, ha eszem pár falatot. Vettem két csokis párnát (khm… megint a szénhidrát), jól is esett,… Tovább »

Kis kincsem ma megkapirgálgatott odabentről! 🙂  ... Tovább »

Eléggé elhúzódott a védőnő meglátogatása, de hát őszintén szólva nem számoltam azzal, hogy hetekig betegeskedünk otthon… meg hát két taccs között nem az járt a fejemben, hogy még oda is menni kéne, nem érdekelt.Aztán eszembe jutott, hogy csak kéne már, mert rohadtul kikapok, hogy hova halogattam eddig… Rászántam magam, felhívtam rettegve, hogy most aztán biztos kapok… Tovább »

Nem is mi lennénk, ha nem indul katasztrofálisan az évünk. Nem, nem rinya, tényleg oltári pechesek vagyunk. Általában is, de most különösen utolért minket az áradat… A rosszulléteim nemhogy elmúltak volna, felerősödtek. Előfordult, hogy egy nap 7x jött Vuk. Azt hittem, nem élem túl. Egyre csak Doki szavai jártak a fejemben, mikor felhívta rá a figyelmem,… Tovább »

A karácsony egész jól telt. A rosszullétem ugyan maradt, de a rókák száma jelentősen csökkent, a karácsonyi menüből magamhoz vettem fél tányér levest és néhány falat húst anélkül, hogy visszaköszönt volna. Anyósnál töltöttünk pár napot vidéken, teljesen rókamentes napok voltak. Talán a jó vidéki levegő segített. Határozottan jobban vagyok. Érzem a javuló tendenciát. Áldásos tizenkettedik… Tovább »

Kisborsó 10 hetes.  Az elmúlt két hétben többször is kidobtam a rókát. Borzasztóan érzem magam. Le vagyok gyengülve, nem tudok enni, nem esik jól semmi, minden rohadt büdös. Napról-napra csak túlélek. Általában hajnali 3-4 órakor már fent vagyok. Átcaplatok a nappaliba, már ott is meg van ágyazva nekem, ott töltöm a napot vegetálva. Bekucorodok a… Tovább »