A zanya

A hat órás fekvés utáni első felkelés pokolian fájdalmas volt, de viszonylag ügyesen lábra álltam, attól fogva pedig minden lépéssel egyre könnyebbé vált az élet. Ugyanakkor arra nem gondoltam, hogy miután felkeltem és 1 méter/óra sebességgel átcsoszogtam az ágyamhoz, többet nem látom a nővérkét, se senkit. Még annyi instrukciót kaptam, hogy a folyosó végén megtalálom a… Tovább »

Mivel Pöttyünk ezidáig sem gondolta meg magát, a mai napra lett kitűzve az indítás.  Hajnalban becaplattunk a kórházba. Mondanom se kell, egy szemhunyásnyit sem aludtam az éjjel… A szülésznőm a 12 órás műszakja után is hihetetlenül energikusan, vigyorgósan fogadott, mint mindig. (Hogy a fenébe csinálja…?)Megkaptam az egyik fullextrás szülőszobát, felkaptam magamra a csinos kis kórházi hálóinget,… Tovább »

Ismét ellátogattunk a G1 intézetbe megkukkantani Pöttyöt. Pötty már nem pötty. 😉 30 hetes, 1550 gramm, szép formás gyönyörűség.Eléggé tiltakozott, békességre vágyott, így fogta magát, befordult és elaludt. Kaptam szőlőcukrot, hideg vizet, és néhány perc lépcsőzésre küldtek. Szerencsére ez hatott, szegény picurim magához tért, és szerepelt a kedvünkért egy kicsit. Most is minden ugyanolyan szuper volt, mint… Tovább »

Tuti biztos volt, hogy én minél hamarabb gyönyörködni szeretnék picipöttyben jó hosszasan, alaposan szemügyre akarom venni, látni szeretném a vonásait és bőgni az örömtől. Rám jellemző módon hosszas kutatómunka előzte meg az egész hercehurcát. Hova menjünk, mikor, hánykor, hogyan, s a többi.  Már ott elakadtam, hogy mikor. Nyilvánvalóan türelmetlen vagyok, de annyit olvastam arról, mennyire… Tovább »

Végre eljött ez a nap is, a nagy genetikai ultrahang. Nagyon rosszul keltem. Alig aludtam az éjjel, ismét rajtam volt a csillapíthatatlan hányinger. Kicsit éhes voltam, így megkértem Bí-t, hogy minél előbb vegyük bolt felé az irányt, mert talán jobb lesz, ha eszem pár falatot. Vettem két csokis párnát (khm… megint a szénhidrát), jól is esett,… Tovább »