Egy baromi kínos bejelentésen vagyunk túl. Szépen megterveztük, hogyan fogjuk elmondani apukáméknak, de minden dugába dőlt, mikor meghívtak minket szülinapi ebédre. Egy hete non-stop erős hányingerrel küzdök, így aztán a legkevésbé sem dobott fel a tudat, hogy belehányhatok a tányéromba… Nem így terveztem, de kénytelen voltam kutyafuttában közölni apuékkal, hogy nem vagyok jól, nem tudok étterembe menni. Jött a faggatózás, mi van, menj orvoshoz, mióta vagy rosszul – végül kibukott belőlem, hogy babát várok, azért. Hát nem így kellett volna, olyan hülyén jött ki az egész.
Régen hogy elképzeltem, hogy milyen szuper lesz, ahogy a család majd örömkönnyeket hullajtva a nyakamba borulva gratulál … na persze.
Ma Dokinál jártunk.
Reszketve ültem a váróban, szorítottam a fogam izgalmamban. (Ez rossz szokásom, utána mindig fáj az egész állkapcsom és fogsorom). Magánrendelő, nem az a sivár SZTK-s borzalom, mégsem hat rám pozitívan. Teljesen mindegy ilyenkor, hol van az ember, mert ha para van, akkor para van. Nem hiszek a fogorvosi váróba nyugtató célzattal kirakott akváriumban sem. Csak Doki számít, aki nagyon szeretek, maximálisan megbízom benne, a világ végére is elmennék utána, ha arra lenne szükség. Jártam én már olyan nőgyógyásznál, akitől sírva, megsemmisülve jöttem ki, annyira durván vizsgált, úgyhogy tudom, miről beszélek. A jó orvos kincs. Doki egy kincs.
Ahogy rám villantotta a mosolyát az ajtóból, miközben szólított, máris elszállt minden félelmem. Bementünk, leültünk, rögtön a tárgyra tértem. Baba van.
Doki ujjong. Basszuskulcs, az első ember, aki kitörő örömmel reagál a hírre! Hívjuk be apát – mondja -, aztán kukkantsuk meg azt a kisbabát. Milyen jó, hogy ő ilyen optimista. Ez a hozzáállás egyből átragadt rám is, egy percig nem aggódtam, mit fogunk látni. Hát mit? A csodálatos mákszemnyi picurkánkat.
Bí nem néz sehova, maga elé mered, nagyon zavarban van. Nem csodálom, fura egy szitu ez… De majd hozzászokik 😀
Én a monitorra szegezem a tekintetem, várom, hogy megpillantsam ŐT.
Nem látok semmit. Semmi. DOKI!!!!!!! HOL A BABÁM?
– Ott van ő, csak még nagyon kicsike. korán jöttek. De nézze, ott az a feketeség, az ott, az a petezsák. Van itt baba.
Nem erre számítottam. Direkt utánanéztem, ilyenkor már látnunk kéne… Valami nincs rendben.
Két hét múlva vár minket Doki, addigra biztosan ott lesz a baba, azt mondja.
Megőszülök addigra.
Kaptam egy képet a 12mm átmérőjű szabályos petezsákomról.
Szép kis petezsák.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: