Folytatódik az SZTK-s rémálom.
Az elmúlt hetekben szorgosan jártam a rendelőintézetbe ctg-re, aztán ujj-tördelve kértem elnézést a doktor úrtól, amiért már megint elrontottam valamit.
A legutóbb például azt, hogy nem volt flowmetriám. GDM-es vagyok, és nem volt meg egy létfontosságú vizsgálat. Nyilván miattam. Nekem kellett volna tudni, hogy erre el kellett volna már mennem. Véletlenül sem neki.
Jó, mindegy, elmentünk, újra a SOTE 1-re, ahol a 18. heti genetikán jártam. Most egyáltalán nem ment olyan gördülékenyen a dolog, mint anno. Ott is feldobtak a ctg-re, ott is megméricskéltek, aztán utána az ultrahangra is vártam vagy egy órát, ahol aztán olyan durván és fájdalmasan ultrahangozott egy dokibácsi, hogy végig nyikogtam a fájdalomtól, majd újra vissza a védőnőkhöz, ahol egy kb velem egyidős huszonéves doktornő megkérdezte, mizu, aztán kinyomtatta a papírjaimat és viszont látásra. Ja, azt még megkérdezték, hogy mióta vizesedek? Mondom, amióta szörnyen meleg van, de ha pihenek elmúlik. Hümmögnek. Marha jó…
Abban a reményben érkeztem ma reggel a terhesgondozásra, hogy végre nem kapok ki, mert minden megvan, aminek meg kell lennie.
Szokásos ctg, méricskélés és orvos sorrend várt rám.
A ctg-n nem is volt semmi különös, minden rendben, picuri szépen mocorgott, ahogy kell.
A gond ott kezdődött, hogy adjak vizeletmintát. Hát, mivel két napja vettek a SOTE-n, így nem úgy készültem, hogy most is adnom kell, így aztán én szépen jól kipisiltem magam az előbb. Nem baj, próbáljam meg. Jó, megpróbáltam, kb 10 cseppet sikerült kiszenvednem magamból. Védőnéni belemártja a tesztcsíkot. Ajaj – mondja – ebben fehérje van. Kétkeresztes. De megkérem Micikét, nézze már meg, mert hátha nem jól nézem. (MI VAN???)
Micike szerint is két kereszt.
Levert a víz. Az nem lehet. Két napja még semmi.. és ez a minta.. ebből mégis hogyan lehet bármire következtetni? Ez tévedés!
Védőnéni jön, semmi baj, mérjünk vérnyomást. Tíz percet bénázik, bizony kifog rajta egy automata vérnyomásmérő. Mire eljutunk odáig, hogy végre meg is méri, már erős késztetést érzek, hogy megverjem.
144/89
Jó – mondom-, akkor most várunk pár percet és újra megmérjük, mert tiszta ideg vagyok már.
Arra már nincs idő, menjek be a doktornőhöz, már vár.
DoktorNŐ? hol a kötekedős pasasom?
Helyette most egy igazi gyökér hárpia nő volt. Komolyan mondom, egy igazi szuka.
(Utána néztem a neten, jó véleményt nem találtam róla EGYET SEM! Többen pert fontolgatnak ellene. Az ilyen hogy praktizálhat még?)
Jó alaposan lecsesz, hogy én miért ide járok terhesgondozásra, aztán nézi a kiskönyvem, amibe az okos védőnő már beírta, hogy fehérjevizelés, magas vérnyomás, vizesedés, GDM. Esélyem nem volt, hogy elmagyarázzam a helyzetet, hogy szerintem újra kéne ezeket nézni, mert ez így egyáltalán nem hiteles.
Én ne magyarázzam meg, ő az orvos, és életveszélyben vagyok én is, meg a babám is.
Megírta a beutalót a kórházba, húzzak haza összecsomagolni villámgyorsan, és befelé, mert lehet, hogy sürgősségi császár lesz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: