Kórház

A rendelőből hazafelé üvöltve bőgtem a kocsiban, hogy haldoklunk, és koraszülött lesz a baba, meg  beteg, én meg tutira belehalok a szülésbe, és különben is, én nem akarok császármetszést, én természetes úton szeretném világra hozni a kislányom!!!

Gyorsan felhívtam a szülésznőt, próbáltam két hüppögés között viszonylag értelmesen összefoglalni a helyzetet. Szerinte is hülyék ezek, de feküdjek be, kivizsgálnak, de ne parázzak, nem lesz itt semmiféle sürgősségi császár meg beteg baba, semmi. 
Egyáltalán nem voltam még felkészülve rá, hogy kórházba menjek, semmim nem volt kimosva, összepakolva, úgyhogy még elrohantunk mosodába, hogy legyenek tiszták a cuccok. Nem voltam hajlandó babacuccokat magammal vinni, mert márpedig én nem szülök és kész. Ha mégis szükség lesz rá, majd Bí behozza. De nem lesz.

Délután volt már, mire beértem a kórházba, ahol közölték, hogy már vártak. De jó. 
Egy kedves fiatal doki csinált nekem egy ultrahangot első körben, ahol szerencsére mindent rendben talált. A vizsgálat közben bejött egy idős doki, aki rápillantott a képernyőre, és közölte a sráccal, hogy ‘Hát nem tudom, mit látsz te ilyen vastag hasfalon keresztül’… Szájtátva néztem rá. Most ez komolyan ledagadtozott? ‘Elnézést, remélem nem haragszik érte’ … ööö.. mit lehet erre mondani? Annyit nyögtem ki, hogy tisztában vagyok a testi adottságaimmal, de nem hiszem, hogy extrém eset lennék…. ‘Nem, de a balettintézetbe ne felvételizzen.’
A …………………………………………………………………………….. (mindenki képzelje oda az összes általa ismert vulgáris sértést)

Az UH után a fiatalka megvizsgálta a méhszájamat. ‘Jó magasan van, alig érem el…’
Ezután leülünk, elmondja, hogy most felvesz engem pár napra a terhespathológiára, ahol csinálunk egy 24 órás vizeletgyűjtést, és beállítják nekem a gyógyszerem. De azt is hozzá teszi, hogy bizony, ha hirtelen felugrik a vérnyomásom, vagy valami gond van, azonnal megcsászároznak, készüljek lelkileg, hogy apának sem lesz időm szólni. 
Köszi. Ezután rám tette a vérnyomásmérőt, 160/100. De csoda???????

Megkaptam a szükséges papírokat, és egy szülésznő felkísért a szülészetre, átadott egy kolléganőjének, aki ezután foglalkozott velem. Nagyon rendes volt, bekötött nekem egy infúziót, vett vért, nézett ismét vizeletet, adott egy vérnyomáscsökkentő gyógyszert, aztán behívta hozzám Bí-t, hogy ne legyek egyedül, mert ez a sokk csak árt a vérnyomásomnak. Végre valaki!!!! 
Amíg csöpögött az infúzió, Bí igyekezett szórakoztatni, de nagyon elálmosított a gyógyszer, így semmire nem tudtam reagálni, átmentem zombiba. De ott volt, simogatott, puszilgatott, fogta a kezem és ez rengeteget számított. Végighallgattuk, ahogy mellettünk lévő szülőszobában megszületik egy kisbaba. Elég sokkoló volt az üvöltést hallgatni, de ahogy felsírt a baba, én bőgtem a meghatottságtól. 
Már rég lefolyt az infúzió, de a kedves szülésznéni kicsit békén hagyott minket, pangás volt a szülészeten, így hagyta, hogy kicsit még együtt legyünk, mielőtt osztályra kerülök.

Úgy két és fél óra múlva megkaptam az ágyam, a gyógyszereim és az edénykét, amibe majd egy teljes napig pisilnem kell. Fúj. Szerencsére jófej szobatársakat fogtam ki, akik szintén pisigyűjtésre voltak ítélve, így hármunk mintája bűzölgött egy napig a fürdőszobánkban. Fenomenális volt. 
A gyógyszertől gyakorlatilag életképtelenné váltam, világomat nem tudtam, csak néztem ki a fejemből és próbáltam ébren maradni. A vérnyomásom sokszor 100 alá ment, tök legyengültem, végem volt. 

Két nap múlva reggel megjött a vizeleteredmény, teljesen tiszta, a vérnyomásom meg már kezd extrém alacsony lenni (pedig állítólag a gyógyszer nem tudja lejjebb vinni, mint amennyi az ember átlagos vérnyomása… km…)
A fiatal doki közölte, hogy gratulál, egészséges vagyok, menjek el szakrendelésre és elhagyhatom a dopegytet. 

Köszi…..