A kórházi kivizsgálás utáni héten újra ellátogattam az sztk-s terhesgondozásra gondolván, hogy mivel egészségesnek nyilvánítottak, minden visszaáll a normál kerékvágásba.
De nem.
A szokásos ctg, méricskélés után ismét azzal a “kedves” doktornővel találtam szembe magam, aki beutalt a kórházba. Az első kérdése az volt, hogy magát meg hogyhogy kiengedték? Elmagyaráztam, hogy a kivizsgálás során mindent rendben találtak, így nem tartották indokoltnak, hogy bent töltsem az elkövetkezendő heteket, vagy, hogy felvágjanak. Szóval, jöttem a szokásos gondozásra, és már azt a bizonyos kenetet is le kéne venni, mert lassan megszülök, és még ki tudja, mennyi idő, mire megjön az eredmény.
Egész egyszerűen lazán közölte a “kedves”, hogy márpedig ő le nem veszi, járjak ezentúl a kórház terhesgondozására, mert ez nonszensz, hogy egy súlyosan veszélyeztetett terhest kiraknak a kórházból. Ő innentől kezdve nem vállalja értem a felelősséget.
Annyira de annyira szerettem volna megütni. De tényleg.
Felhívtam a szülésznőmet, aki döbbenetét meglehetősen vulgárisan kifejezve behívott a kórházba, hogy majd akkor ő a kezébe veszi az ügyet, mert ez már tényleg röhej.
Úgyhogy, most már heti két alkalommal a kórházban ctg, ultrahang.
Pöttyöm egyáltalán nem adja jelét, hogy valaha is ki akarna bújni onnan.
Teljesen jól el van odabent.
Viszont sajnos azt az ítéletet hozták, hogy túl sok nálam a rizikó, így túlhordani nem engedik, úgyhogy, ha a kiírt időpontig nem indul magától, akkor egészen biztosan indítás lesz. Márpedig Pötty nem akar a békés, meleg pocakból kiköltözni…
Pedig már úúúúúúúgy fáj mindenem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: